62. fejezet - Hawaii

Sziasztok! :) Meghoztam a 62. fejezetet. Ezen kívül még három fejezet lesz, és elérkeztünk a blog végéhez. Szeretném megköszönni az 59 feliratkozót, a kommenteket, és a több, mint 90.300 megtekintést! :) Imádlak titeket, és remélem, hogy a fejezet elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!

~E

Egész nap vártam, hogy végre megérkezzünk Hawaii-ra, és végre itt vagyunk. Berohanok a tengerparti házba, és megnézem mindegy egyes négyzetcentiméterét. Ahogy felérek az emeletre, az első dolog, amit megállapítok, hogy három szoba van. Egy anyáéknak, egy Scott-éknak - mert Amber nélkül egy lépést nem akart megtenni -, és egy... Harry-nek és nekem. Lesokkolva mérem fel, hogy mindhárom szobában franciaágy van.

- Apa! Én a kanapén alszom - közlöm egyszerűen, és lemegyek.

- Itt nem alszol, kicsim. Éjszaka hűvös van. Miért nem jó a fenti szobák egyike?

- Mert... mert nem - fonom össze a karjaimat magam előtt.

- Várjunk csak - húzódik egy huncut vigyor Harry arcára, felmegy, majd pár perc múlva vissza. - Uhum... Három szoba, és mindegyik franciaágyas. Csodás éjszakánk lesz.

- Fiam - néz rá szigorúan Anne, de Harry csak nevet. - Sophi, ne félj Harry-től. Akarsz apáddal aludni?

- Mi?! Fúj, nem! Horkol! Nem is értem, te hogy bírod ki mellette.

- Nyugi, cica, nem eszlek meg - mosolyog kacéran Harry. - Talán...

- Fogd be! - vágja őt tarkón Scott. - Amber-rel elmegyünk sétálni a partra, addig rendezzétek le ezt a tényleg nagyon fontos dolgot - mondja cinikusan, és barátnője kezét fogva kimennek.

- Harry, ígérj meg nekem valamit. Nem fogsz szemétkedni a... húgoddal - néz rá apa. Na jó, a húgoddal. Ez totál hülyén hangzik.

- Jól van. Gyere ide, hugicám - tárja ki a karjait vigyorogva.

- Felejtsd el - fogom meg a bőröndjeimet, és felmegyek az egyik szobába. Van egy kis erkély is, lassan elhúzom az ajtót, s kiállok. A kilátás csodás. Ha Harry-vel minden rendben lenne köztünk, ez lenne életem legszebb nyaralása. Vagy, ha itt békülnénk ki.
- Hú, király a kilátás! - hallom magam mögül a hangot, ami miatt a szívem és a gyomrom mindig rendetlenkedni kezd. Megáll mellettem, és a távolba bámul. - Hm... Milyen jó lenne, ha itt lenne most Lizzie - pillant rám pimaszul a szeme sarkából. Hitetlenkedve rázom a fejemet, és a másik oldalra nézek, hogy ne lássa a szemembe gyűlő könnyeket. Halkan felnevet. - Na, ne legyél már ilyen! Ez Hawaii! Élvezd egy kicsit.
- Ja, élvezzem - motyogom az orrom alatt, majd megfordulok, visszamegyek a szobába és ledőlök az ágyra. Ő természetesen követ, és mellém dobja magát.
- Hm, milyen rugós - állapítja meg, pontosan tudom, hogy ezzel mire akar célozni. Megforgatom a szemem.
- Harry, Sophi, gyertek, lemegyünk még egy kicsit a partra! - kiabál fel Anne.
- Szuper... Kimennél? Felvenném a bikinimet - nézek rá.
- Szivi, emlékeztetnélek rá, hogy már nem egyszer láttalak meztelenül, szóval ne zavartasd magad - teszi a kezeit a feje alá.
- Nem kell, hogy emlékeztess a hibáimra - mászok ki az ágyból, és a bőröndömben elkezdem keresni a fürdőruhámat.
- A micsodáidra? - ül föl. - Azok nem voltak hibák. Te is ugyanannyira élvezted, mint én. És simán belemennél még egy menetbe.
- Te nem vagy normális! - megyek át a fürdőszobába, és gyorsan átöltözök, majd lemegyek apáékhoz. - Én kész vagyok.
- Én is! - jön le Harry a lépcsőn. Fürdőnadrág van rajta, szemem automatikusan felsőtestén akad meg. - Mehetünk - mosolyog rám huncutul. Kicsit elpirulok, valószínűleg észrevette, mennyire bámulom.
Kimegyünk a házból, és le a partra, ahol leveszem magamról a pólót és a rövidnadrágot is. Kicsit távolabb a vízben látom, hogy Scott és Amber csókolóznak. Boldognak tűnnek. Bár én is az lennék.
Felóhajtok, és én is bemegyek a vízbe. Kellemes hőmérsékletű, és tiszta, szinte lelátok az aljára.
Csak lebegek, és bámulok a távolba, mikor hirtelen valaki vagy valami a víz alatt megragadja a lábamat. Felsikítok, s Harry feljön, a haját hátradobja.
- Te nem vagy normális! - kiabálok rá.
- Na, ssh - mosolyog, és a derekamat megfogva, közelebb húz magához. A víz nekem vállig ér, neki a mellkasáig. A vízcseppek csillognak napbarnított bőrén, lélegzetvétele egyenletes az enyémmel ellentétben. Még közelebb húz magához, kezemet a vállaira téve próbálom eltolni magamtól. - Megcsókolhatlak?
A szemeim kikerekednek, ahogy tökéletes ajkait látom közeledni az enyémekhez. Mielőtt bármit is mondhatnék vagy reagálhatnék, olyan gyengéden csókol meg, mint még talán soha. Egyik remegő kezemmel túrok lassan vizes fürtjei közé, a másikat arcára teszem, míg ő a fenekemet fogja. Ágyékát kicsit nekem nyomja, ami mindkettőnkből egy kisebb sóhajt vált ki.
- Hmm... - mosolyodik el, rám mosolyog, majd újra megcsókol. Perceken keresztül faljuk egymás ajkait, az agyam teljesen kikapcsolt, képtelen vagyok magamon uralkodni. Csak élvezem. Még az sem érdekel, hogy ez éltetem egyik legnagyobb hibája.
Ajkaink elválnak, s édesen rám mosolyog.
- Na ugye, hogy nem haltál bele? - simítja meg az arcomat. - És az estét még élvezetesebbé is tehetnénk - húzza végig ujját alsó ajkamon. Felsóhajtok és becsukom a szemem. Nem mondok semmit, eltolom magamtól, és kiúszok.

Késő este megyünk vissza a házba. Gyorsan lezuhanyzok, felveszem a fekete hálóingemet, és lemegyek vacsorázni. Scott és Amber még evés közben sem engedik el egymás kezét.
- Scott, legalább az asztalnál ne - néz rá apa, de a bátyám csak megrántja a vállát.
- Holnap elmegyünk Bob-bal egy kicsit körülnézni, szóval ne nagyon tegyétek tönkre a házat.
- Nem ígérek semmit - mosolyog Harry.
Vacsora után felmegyek, és fáradtan dőlök az ágyba. Ahogy Harry mellém fekszik, átölel és szorosan magához húz. Jól esik a közelsége.
Nem telik el fél perc sem, félresöpri a hajamat, és elkezdi csókolgatni a nyakamat. Akaratom ellenére is jólesően felsóhajtok, érzem, hogy elmosolyodik.
- Ne csináld - lehelem erőtlenül.
- Mm... Te is akarod - mászik fölém, és megcsókol.
- Nem akarom - fordítom el a fejemet.
- Ugyan, csak kéreted magad - morogja a nyakamba, s a hálóingem alá vezeti nagy kezét. Szaggatottan kifújom a levegőt, ahogy ágyékát az enyémnek nyomja. - Na? Jó lesz. Olyan, mint régen - húzza végig ajkait az állkapcsomon, s megcsókol. Nem bírok magamon uralkodni. Egyáltalán nem voltam senkivel, amióta Harry elhagyott, és nekem is vannak szükségleteim... Mellesleg Harry-nek tényleg nehéz ellenállni.
Hirtelen a hátára lököm, ráülök és ledobom magamról a hálóinget.
- Hm, ezt már szeretem - néz rajtam végig a vágytól sötét szemeivel. Lehajolok hozzá, megcsókolom.
Fogalmam sincs, hogy ez neki mennyit jelent, de az biztos, hogy nekem sokat...